Mint amolyan városi ember, hagymát csak sütve, pácolva, 2 kilós hálóban, gumival összekötött csokorban láttam. Az, hogy ezek virágoznak is, valahol távoli emlékek voltak csak. Négy éves lehettem, amikor vidéki rokonainknál rácsodálkoztam egy virágzó vöröshagymára, megfogdostam a virágot és az azon szöszmötölő méhecske eléggé berágott ezen.
2007 tavaszán ültettem néhány díszhagymát a kertbe, aztán jött a rácsodálkozás: ezek szépek, nem macerásak, szaporodnak, meg lehet szárítani őket. Akkor még nem írtam fel a nevüket, pedig tudom, hogy ezeket az infókat valami füzetkében meg kell őrizni.
Szeptembertől márciusig lehet őket ültetni, fajtától függően 10-150 centi a magasságuk.
Ez volt a második hagymám (nemtudomnak hívom, gyönyörű ez a fémes színe):
Jelenleg ezek vannak:
Ivory Queen - ez fehér, és bokáig ér, de nagyon aranyos
Globemaster - ez lila, és 150 centis, kb kézilabda méretű
Christophii - ez is lila - ebből sok van
Aflatunense - ő is lila
Kb 30 darab hagymám van. Egyedül nem mutat, 4-5-öt kell egymás mellé ültetni. Valamivel érdemes megjelölni a helyüket, ha nem akarjuk felszedni a hagymát, nehogy egy jólirányzott ásómozdulattal derékba törjük nyárutón a karrierjüket.
Persze a hagymaszépség nem kizárólag a díszhagymáké... Itt van például ez a snidling:
Aztán ott vannak még a picik:
Jeannine - sárga, 25 centi
Ostrowskianum - bíbor, 25 centi
Stb, stb.
Azért ez is szép:
Allium cepa - vöröshagyma
