Most csodálkozhatunk el azon, hogy a sárga parkrózsának vett valami borzalmas téglaszínű, meg azon, hogy a katalógusok rózsáira valószínűleg a Photoshop is rásegített. Ettől még a mi rózsáink is szépek! Nem csak azért, mert a miénk, hanem azért, mert a rózsa alapvetően az.
Ilyenkor annyi az ápolási munka, hogy permetezni kell (rovarok és gombák ellen), valamit az elnyílt virágokat le kell vágni. (Az első ötleveles levélnél szoktam lemetszeni az elnyílt virágot.)
Ha az embernek sok rózsája van, akkor folyamatosan nyílik valami izgalmas a kertben.
Első virágzás után lehet szaporítani dugványról - azt azonban tudni kell, hogy nagy valószínűséggel más lesz a megeredt dugványunk, mint amiről vágtuk, hiszen saját tövén nő, nem pedig valami alanyon. Dugványozásnál le kell vágni egy 2-3 leveles részt az elvirágzott rózsáról, virág levág, alsó levelek levág, beszúr a földbe, befőttesüveg a tetejére, és lehet imádkozni. (Ez elsőre bonyolultnak tűnik, de nem kell vele annyit szöszmötölni.)
Utálom a narancssárga rózsákat. Meg a pirosakat. Mégis találok bennük folyamatosan valami szépet. Régebben úgy gondoltam, hogy a rózsa legyen rózsaszín! Ma már inkább csak arra ügyelek, hogy a nagyon piros, nagyon narancs árnyalatokat elkerüljem, mert a kert többi részével nem passzolnának.
